← Összes tétel
12. tétel Európai uniós jog

Az EU és a nemzetközi jog

Az Európai Unió nemzetközi jogalanyisága, nemzetközi megállapodásai és a két jogrend elhatárolása

Joganyag: EUSZ 47. cikk; EUMSZ 3. cikk (2), 216–219. cikk; kapcsolódóan 344. cikk.

Felelési sorrend

Jogi személyiség → külső hatáskör → megállapodások → megkötési eljárás → joghatás és autonómia.

Az EU mint nemzetközi jogalany

Az EU jogi személy (EUSZ 47. cikk): hatáskörei keretében nemzetközi jogokat és kötelezettségeket szerezhet, szerződést köthet, diplomáciai kapcsolatokat tarthat fenn és nemzetközi szervezetekben vehet részt.

A jogi személyiség nem korlátlan szerződéskötési hatáskör. Az adott tárgyhoz uniós hatáskör és megfelelő jogalap szükséges. Az Euratom külön jogi személy.

Mikor köthet nemzetközi megállapodást az EU

Az EUMSZ 216. cikk (1) szerint, ha:

  • a Szerződések kifejezetten előírják;
  • az uniós szakpolitikák keretében szükséges valamely szerződéses cél eléréséhez;
  • kötelező uniós jogi aktus előírja;
  • közös szabályokat érinthet vagy azok hatályát megváltoztathatja.

A külső hatáskör tehát lehet kifejezett vagy a belső hatáskörökkel összefüggően levezetett.

Kizárólagos és megosztott külső hatáskör

  • Kizárólagos lehet már az alapul szolgáló szakpolitika miatt, például a közös kereskedelempolitikában.
  • Az EUMSZ 3. cikk (2) további kizárólagos eseteket határoz meg: uniós jogalkotási aktus írja elő a megkötést; a belső hatáskör gyakorlásához szükséges; közös szabályokat érinthet vagy hatályukat megváltoztathatja.
  • Ha a megállapodás tagállami hatáskörbe tartozó részeket is érint, vegyes megállapodás jöhet létre: az EU és tagállamai egyaránt szerződő felek. A hatáskör-megosztás és lojális együttműködés ekkor is irányadó.

Társulási megállapodások

Az EUMSZ 217. cikk alapján kölcsönös jogok és kötelezettségek, közös fellépés és különleges eljárások által jellemzett társulás hozható létre. A társulás nem tagság; a csatlakozás külön, az EUSZ 49. cikke szerinti eljárás.

A megkötés fő lépései EUMSZ 218

1. A Bizottság ajánlást tesz; kizárólag vagy főként KKBP-t érintő ügyben a főképviselő.

2. A Tanács felhatalmaz a tárgyalások megkezdésére; kijelöli a tárgyalót vagy a tárgyalócsoport vezetőjét; irányelveket adhat és különbizottságot jelölhet ki.

3. A tárgyalás után a Tanács dönt aláírásról, szükség szerint ideiglenes alkalmazásról, majd megkötésről. Az aláírás és a végleges kötelező hatály vállalása nem szükségképpen ugyanaz.

Az EP szerepe és a tanácsi többség

  • Főszabály szerint EP-közreműködés kell. Egyetértés szükséges például társulásnál, az EJEE-hez csatlakozásnál, külön intézményi keretet létrehozó együttműködésnél, jelentős költségvetési hatásnál, valamint rendes eljárás vagy egyetértést igénylő különleges eljárás tárgykörében.
  • Egyéb megállapodásoknál főszabály szerint konzultáció. A kizárólag KKBP-t érintő megállapodások kivételt jelentenek; az EP-t azonban minden szakaszban haladéktalanul és teljeskörűen tájékoztatni kell.
  • A Tanács főszabály szerint minősített többséggel dönt. Egyhangúság kell többek között, ha belső uniós szabályhoz is az szükséges, társulásnál és az EJEE-hez csatlakozásnál; utóbbihoz tagállami alkotmányos jóváhagyás is kell.
  • A Tanács dönthet a megállapodás felfüggesztéséről és az általa létrehozott szervben képviselendő uniós álláspontról a 218. cikk feltételei szerint.

Előzetes vélemény az EUB-tól

Tagállam, EP, Tanács vagy Bizottság kérheti az EUB véleményét a tervezett megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről (218. cikk (11)).

Kedvezőtlen vélemény esetén a megállapodás csak módosítva vagy a Szerződések módosítása után léphet hatályba. Ez megelőző kontroll, nem azonos a 267. cikk szerinti tagállami bírói előterjesztéssel.

Monetáris megállapodások EUMSZ 219

Az euró és harmadik államok pénznemei közötti árfolyamrendszerekre és kapcsolódó monetáris megállapodásokra külön szabályok vonatkoznak. A Tanács döntése és az EKB szerepe meghatározó; az árstabilitási cél nem veszélyeztethető.

A nemzetközi megállapodások uniós joghatása

  • Az EU által megkötött megállapodás köti az uniós intézményeket és a tagállamokat (216. cikk (2)); az uniós jogrend részévé válik.
  • Az elsődleges jog alatt, a másodlagos jog felett áll. A másodlagos jogot lehetőség szerint vele összhangban kell értelmezni.
  • Közvetlen hatálya nem automatikus: az adott megállapodás természetét, rendszerét és a konkrét rendelkezés kellően pontos, feltétlen tartalmát is vizsgálni kell.

A két jogrend elhatárolása

Az EU nemzetközi szerződésből ered, de autonóm jogrend: saját hatásköri, intézményi, jogforrási és bírói rendszerrel, elsőbbséggel és közvetlen hatállyal. A nemzetközi kötelezettségek sem kerülhetik meg az uniós alkotmányos garanciákat.

A 344. cikk szerint a tagállamok a Szerződések értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos vitáikat nem rendezhetik a szerződéses rendszeren kívüli módon.

Önellenőrzés: Mi a vegyes megállapodás? Ki tárgyal, ki köt megállapodást? Mikor kell EP-egyetértés? Miért nem minden megállapodási rendelkezés közvetlen hatályú?

Források: [1], [2] és [4].

Forrásjegyzék

Az eredeti PDF közös forrásjegyzéke. A szöveg számozott hivatkozásai erre a listára mutatnak.