13. tétel Alkotmányjog és közigazgatási jog

A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az esélyegyenlőség

Jogforrási mag: Alaptörvény XV. cikk; 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 1-17/B., 19-20. §; 61/1992., 42/2012., 14/2014., 3001/2016., 6/2022. AB határozat

Az egyenlőség alkotmányos szerkezete

XV. cikk (1): törvény előtti egyenlőség és általános jogképesség.
XV. cikk (2): az alapvető jogokat megkülönböztetés nélkül kell biztosítani; a felsorolás nyitott, az „egyéb helyzet” is védett lehet.
XV. cikk (3): a nők és férfiak egyenjogúak.
XV. cikk (4)-(5): az állam külön intézkedésekkel segíti az esélyegyenlőséget és társadalmi felzárkózást, illetve védi a családokat, gyermekeket, nőket, időseket és fogyatékossággal élőket.

Az egyenlőség nem mechanikus azonosság. Alkotmányellenes az azonos helyzetben lévők önkényesen eltérő kezelése, és adott esetben az is, ha lényegesen eltérő helyzetben lévőket indokolatlanul azonos módon kezelnek. A vizsgálat első kérdése mindig a homogén csoport: kik hasonlíthatók össze az adott szabályozási cél szempontjából?

Az AB két alapvető mércéje

Járulékos alapjogi teszt: ha a különbségtétel valamely alapjog gyakorlását érinti, az I. cikk (3) szerinti szükségességi-arányossági mérce is szerepet kap.
Általános egyenlőségi teszt: ha nem alapjoggal összefüggő különbségtételről van szó, azt kell vizsgálni, van-e tárgyilagos, észszerű, az adott szabályozási céllal összefüggő indok; önkényes különbségtétel tilos.

Az Ebktv. rendszere

Az Ebktv. az egyenlő bánásmód követelményét részletezi. Védett tulajdonság többek között a nem, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, politikai vélemény, családi állapot, anyaság/terhesség vagy apaság, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet, foglalkoztatási jogviszony jellege, érdekképviseleti tagság és egyéb helyzet.

Közvetlen hátrányos megkülönböztetés: védett tulajdonság miatt valakit összehasonlítható helyzetben kedvezőtlenebbül kezelnek.
Közvetett megkülönböztetés: látszólag semleges szabály egy védett csoportot lényegesen hátrányosabb helyzetbe hoz.
Zaklatás: a védett tulajdonsággal összefüggő, emberi méltóságot sértő és megfélemlítő/ellenséges környezetet kialakító magatartás.
Jogellenes elkülönítés: védett tulajdonság alapján történő, törvényi kivétellel nem igazolható elkülönítés.
Megtorlás: hátrány okozása azért, mert valaki az egyenlő bánásmód megsértése miatt fellépett.

Pozitív intézkedés nem feltétlenül diszkriminatív: az esélyegyenlőtlenség felszámolását célzó, átmeneti és arányos kedvezmény alkotmányosan megengedett lehet. Az egyenlő bánásmód hatósági jogvédelmében 2021 óta az alapvető jogok biztosa jár el hatósági hatáskörben.

AB-döntés	Vizsgán megtanulandó tétel
61/1992. (XI. 20.)	A jogegyenlőségből levezetett járulékos alapjogi teszt: alapjoggal összefüggő különbségtétel szigorúbb alkotmányossági vizsgálatot igényel.
42/2012. (XII. 20.)	Az Alaptörvény XV. cikke az egyenlőségi gyakorlat lényegét továbbviszi: az önkényes megkülönböztetés tilalma az új alkotmányos rendben is érvényes.
14/2014. (V. 13.)	A diszkrimináció vizsgálatának kulcsa a homogén csoport, a különbségtétel és annak tárgyilagos, alkotmányosan igazolható indoka; együttélési formák között is csak indokolt különbség tehető.
3001/2016. (I. 15.)	A nő-férfi egyenjogúság nemcsak tilalmi szabály: az államot az egyenlőség tényleges előmozdítására irányuló objektív kötelezettségek is terhelik.
6/2022. (IV. 26.)	Fogyatékossággal élő személyeknél az egyenlőség megkövetelheti sajátos helyzetük érdemi figyelembevételét; a pusztán formális azonos kezelés nem mindig elég.
Vizsgamag: először homogén csoport; aztán különbségtétel; végül igazolás. Alapjog érintettsége esetén szigorúbb szükségesség-arányosság, más esetben észszerű indok tesztje. Pozitív intézkedés az esélyegyenlőség érdekében megengedett lehet.